Azzal a legtöbb termelő és raktározással foglalkozó cég tisztában van, hogy egy rendszer bevezetése előtt alapos elemző munkát kell végezni, alapvető feladat megvizsgálni a tervek helyességét. Ha mégis ellenőrzés nélkül ruházunk be, úgy túltervezés miatt akár az is előfordulhat, hogy a kollégák a sok felesleges AGV-vel rendeznek versenyt a parkolóban.
Ahogy nő a rendszer komplexitása, úgy válnak egyre nehezebben áttekinthetővé az egyes anyagáram-folyamatok. El lehet indulni a tervezéskor akár a várható egyidejű szállítási feladatok maximális számából. De kimondhatjuk-e, hogy legyen pontosan ennyi jármű, és minden úgy fog menni, mint traktor az autópályán?
Számtalan peremfeltétel ölheti meg a lelkesedésünket:
- Odafentről jelzik, hogy ha kérhetik, inkább kevesebb jármű kellene (nincs rá annyi pénz).
- Ismerjük az egyidejű feladatok átlagos mennyiségét, és az bizony nagyon messze van a maximumtól. Tehát nagyon ritkán kell csak annyi feladatot teljesíteni egyszerre.
- Ráadásul elképzelhető, hogy a célállomások rendelkeznek pufferrel, így nem baj, ha bizonyos feladatok kicsit késve teljesülnek.
- Néha már az elején felismerjük, hogy az úthálózatban van jónéhány szűk keresztmetszet, amelyek mélyebb analízist igényelnek (szükséges lehet akár több, akár zsúfoltság miatt kevesebb jármű is).
Rendben, világos, kell az az elemzés. Azt mondta az AGV gyártója, hogy ők rendelkeznek szimulációval a saját rendszerüket illetően. És a szép az egészben, hogy ez igaz, rendelkeznek „valamilyen” szimulációval. Az esetek többségében ezek a szimulációs rendszerek egyszerűbb gyártási/logisztikai folyamatok modellezésére alkalmasak. Amennyiben komplex, akár operátorokkal megbolondított, sok egymástól való függőséget mutató feladat modellezése merül fel, egyedi logikákkal, ott sok céleszköz elkezdi tördelni a kezét.
Ebben az esetben jönnek képbe az egyedi modellek, melyek a rendszerelemek minden számottevő logikáját, viselkedési módját le tudják képezni. Szuper, akkor ezzel majd mindent pontosan le tudok szimulálni? Két lehetőség van. Vagy átadja a kiválasztott AGV-gyártó az általa használt központi irányító-logikát, és pontosan ugyanazt le lehet modellezni (szerencsés eset), vagy azt mondja, hogy ez üzleti titok, és biztos, hogy nem fogja átadni (nem szerencsés eset).
Ilyenkor némileg szomorúak vagyunk, de nem adjuk fel.
A teljes, részletes irányítási logikát lehet, hogy nem kapjuk meg, de a gyártók a főbb forgalomirányítási és feladatkiosztási alaplogikákat azért többnyire hajlandóak elmesélni. Így, még ha nem is a minden részletében validált valós vezérlést modellezzük, mégis kellő pontossággal futtathatunk szimulációs kísérleteket, ahol az egyedi, komplex folyamatainkat vizsgálva feltárhatjuk a logisztikai rendszerünk szűk keresztmetszeteit, legyen az a járművek száma, nagy forgalmú kereszteződés, vagy akár visszatorlasztó rakodási lokáció.
Az AGV flotta-koncepciók modellezése az EPIC InnoLabs Kft. fő tevékenységei közé tartozik, minden érdeklődő irányában nyitott a beszélgetésre, a probléma-megoldásra.
A cikk szerzője: Vén Zoltán, szimulációs mérnök